A Moody's rontotta Magyarország adósságbesorolását, emelkedett nemzetközi hiteleink kamata, romlott a forint árfolyama, és ezer forrásból terjed a vélemény, hogy ez a kormány, illetve a gazdasági miniszter szegénységi bizonyítványa. Utánajártam a helyzetnek.
Három napja a német kormány is kudarcot vallott a kötvényeivel. A befektetők nem jegyezték őket a kínált hozamért. A francia államkötvényeket csak kamatfelárral lehetett eladni. Furcsán alakulnak a nemzetközi folyamatok. Magyarország helyzetét is ebben az összefüggésben tudjuk megfelelően értékelni.
Hazánk adósbesorolását a sajtó "bóvli"-ként említi. Eddigi ismereteim szerint a bóvli nagyon kockázatos állampapírt jelent. Olyat, mint 1915-ben a cári oroszország tíz éves lejáratú kötvénye, amely néhány év múlva egy lyukas garast sem ért. Azt a kötvényt indokolt bóvlinak nevezni, amelynél ez reális veszély. A magyar államkötvény nem jelent ilyen veszélyt, ezért definíció szerint nem lehet bóvli.
További ellentmondás, hogy a magyar kötvények kamata pillanatnyilag 9,5%. Ki venne ekkora hozam reményében bóvlit? Én legalább 30%-ot számítanék fel az ennyire kockázatos kötvény jegyzéséért. Ellentmondás a szokásosnál csak háromszor magasabb áron jegyezni olyan kötvényt, amelynek a kibocsátója bármikor csődbe mehet. Ehhez képest a 9,5%-os kamat azt jelenti, hogy a piac valójában egyáltalán nem hisz a csődveszélyben, csak örömmel kap az extra kamat lehetőségén.
Az extra kamatvágyra van ésszerű magyarázat: a dollár folyamatos gyengülése. Nem elsősorban az euró, és nem is egyedül a forint gyengül igazán, hanem a dollár is -- évi 4-5%-kal. Az euró kb. évi 3%-kal romlik. Ki hitelezne úgy, hogy a végén kevesebbet érjen a pénze, mint amikor kölcsönadta? Évi 4-5% a dollár értékromlása, úgyhogy csak az e feletti kamatrész hoz hasznot. Ennek fényében érthető, miért nem jegyezték a 2%-on hirdetett német államkötvényeket.
Továbbá ennek fényében már nem tűnik olyan magasnak a magyar kötvények 9,5%-os kamata sem. Igaz, hogy így abszolút értékben tovább nő az ország adósságállománya, miközben GDP-arányosan csökken. Olyan ez, mintha egy alkalmazott havi ötvenezret törlesztene százötvenezres fizetésből. Minden hónapban befizetné a keresete harmadát. Ha a részlet felmegy hetvenötezerre, a fizetése pedig kétszázhuszonötezer forint fölé emelkedik, akkor arányosan kevesebbet törleszt, mint korábban. Pedig látszólag másfélszer nagyobb a havi részlet. Ezért nem az adósság abszolút mértéke, hanem a GDP-hez viszonyított értéke a mérvadó.
Újabb érdekesség, hogy 2008-ban, a Gyurcsány-kormány idején a magyar államkötvények kamata rövid ideig elérte a 14,5%-ot. Az ország adósságbesorolása viszont két-három fokozattal jobb volt. Ha a hitelminősítőket komolyan vesszük, jobb besoroláshoz alacsonyabb kamat társul. Most fordított a helyzet, azaz rosszabb besorolás mellett alacsonyabb a kamat, ezért aztán finoman szólva kétséges a hitelminősítők szavahihetősége.
Újabb műbalhéról van szó tehát, a Moody's-minősítés a spekulánsokat hivatott tájékoztatni, hogy melyik országról lehet lehúzni még egy bőrt. Vajmi kevés köze van ennek akár a magyar gazdaság állapotához, akár a kormány teljesítményéhez. Mindössze annyi az összefüggés, hogy az Orbán-kormány bankadójára és végtörlesztésére erősen berágtak, és gyakorlatilag közvetetten visszaszedik a bankszektorra kivetett adót. Vagy annál többet is, illetve amennyit tudnak, nem rendelkezvén gátlásokkal e téren. Ez erkölcsileg elítélhető, de mire megyünk vele?
Én alapértelmezésben támogatom a bankadót és a nem ortodox gazdasági módszereket, ugyanakkor az ésszerű középút híve vagyok. A kormánytól reális célok reális módszerekkel történő elérését várom, nem Rúzsa Sándor a Világ Ellen típusú népi esztrádműsort.
Három napja a német kormány is kudarcot vallott a kötvényeivel. A befektetők nem jegyezték őket a kínált hozamért. A francia államkötvényeket csak kamatfelárral lehetett eladni. Furcsán alakulnak a nemzetközi folyamatok. Magyarország helyzetét is ebben az összefüggésben tudjuk megfelelően értékelni.
Hazánk adósbesorolását a sajtó "bóvli"-ként említi. Eddigi ismereteim szerint a bóvli nagyon kockázatos állampapírt jelent. Olyat, mint 1915-ben a cári oroszország tíz éves lejáratú kötvénye, amely néhány év múlva egy lyukas garast sem ért. Azt a kötvényt indokolt bóvlinak nevezni, amelynél ez reális veszély. A magyar államkötvény nem jelent ilyen veszélyt, ezért definíció szerint nem lehet bóvli.
További ellentmondás, hogy a magyar kötvények kamata pillanatnyilag 9,5%. Ki venne ekkora hozam reményében bóvlit? Én legalább 30%-ot számítanék fel az ennyire kockázatos kötvény jegyzéséért. Ellentmondás a szokásosnál csak háromszor magasabb áron jegyezni olyan kötvényt, amelynek a kibocsátója bármikor csődbe mehet. Ehhez képest a 9,5%-os kamat azt jelenti, hogy a piac valójában egyáltalán nem hisz a csődveszélyben, csak örömmel kap az extra kamat lehetőségén.
Az extra kamatvágyra van ésszerű magyarázat: a dollár folyamatos gyengülése. Nem elsősorban az euró, és nem is egyedül a forint gyengül igazán, hanem a dollár is -- évi 4-5%-kal. Az euró kb. évi 3%-kal romlik. Ki hitelezne úgy, hogy a végén kevesebbet érjen a pénze, mint amikor kölcsönadta? Évi 4-5% a dollár értékromlása, úgyhogy csak az e feletti kamatrész hoz hasznot. Ennek fényében érthető, miért nem jegyezték a 2%-on hirdetett német államkötvényeket.
Továbbá ennek fényében már nem tűnik olyan magasnak a magyar kötvények 9,5%-os kamata sem. Igaz, hogy így abszolút értékben tovább nő az ország adósságállománya, miközben GDP-arányosan csökken. Olyan ez, mintha egy alkalmazott havi ötvenezret törlesztene százötvenezres fizetésből. Minden hónapban befizetné a keresete harmadát. Ha a részlet felmegy hetvenötezerre, a fizetése pedig kétszázhuszonötezer forint fölé emelkedik, akkor arányosan kevesebbet törleszt, mint korábban. Pedig látszólag másfélszer nagyobb a havi részlet. Ezért nem az adósság abszolút mértéke, hanem a GDP-hez viszonyított értéke a mérvadó.
Újabb érdekesség, hogy 2008-ban, a Gyurcsány-kormány idején a magyar államkötvények kamata rövid ideig elérte a 14,5%-ot. Az ország adósságbesorolása viszont két-három fokozattal jobb volt. Ha a hitelminősítőket komolyan vesszük, jobb besoroláshoz alacsonyabb kamat társul. Most fordított a helyzet, azaz rosszabb besorolás mellett alacsonyabb a kamat, ezért aztán finoman szólva kétséges a hitelminősítők szavahihetősége.
Újabb műbalhéról van szó tehát, a Moody's-minősítés a spekulánsokat hivatott tájékoztatni, hogy melyik országról lehet lehúzni még egy bőrt. Vajmi kevés köze van ennek akár a magyar gazdaság állapotához, akár a kormány teljesítményéhez. Mindössze annyi az összefüggés, hogy az Orbán-kormány bankadójára és végtörlesztésére erősen berágtak, és gyakorlatilag közvetetten visszaszedik a bankszektorra kivetett adót. Vagy annál többet is, illetve amennyit tudnak, nem rendelkezvén gátlásokkal e téren. Ez erkölcsileg elítélhető, de mire megyünk vele?
Én alapértelmezésben támogatom a bankadót és a nem ortodox gazdasági módszereket, ugyanakkor az ésszerű középút híve vagyok. A kormánytól reális célok reális módszerekkel történő elérését várom, nem Rúzsa Sándor a Világ Ellen típusú népi esztrádműsort.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése