A számomra szimpatikus Jólét és Szabadság Demokrata Közösség neve egyrészt jól hangzik, másrészt blikfangosan Jesz-re rövidíthető. Vajon ez az egyetlen indoka a J+Sz sorrendnek, vagy mélyebb logika is felfedezhető e mögött?
A rendszerváltozás idején ugyanis még Sz+J volt a sorrend. A szocializmusból frissen kikeveredett ország letépte láncait, lelkesen mondtuk, hogy ruszkik haza, osztrák életszínvonal ide, Amerika hangja a közéletbe! Ezen vívmányokat a szabadság szóban véltük összefoglalni, így ért el harminc százalékos sikert a Szabad Demokraták Szövetsége. Négy évvel később, egymillió munkahellyel szegényebben a választók többsége előtt már nem a szabadság, hanem a létbiztonság lebegett. Ettől kezdve megfordult a sorrend, és a többség arra szavaz, aki a legnagyobb jólétet ígéri.
Az SZDSZ és értelmiségi hívei ebbe sehogy sem tudtak/tudnak beletörődni, számukra továbbra is a szabadság az első és (mivel egzisztenciálisan többnyire rendben vannak) utolsó szempont. Makacsságuk eredménye mintegy 1%-os támogatottság, ami legfeljebb Cicciolina-kunsztokkal tornázható a parlamenti küszöb közelébe. Ebből persze logikailag nem következik, hogy tévednek. A maguk szempontjából semmiképpen. Pusztán az szögezhető le, hogy a választói többség tartósan más prioritásokat követ.
Álláspontom szerint a szabadság első helyen szerepeltetése ellentmond minden tudományos ismeretünknek, minden bölcseletnek, és minden praktikumnak. Nézzük ebben a sorrendben.
1. Tudomány: a választók viselkedése statisztikailag pontosan követi a Maslow-féle szükségletpiramist, melynek alsó szintjén a létszükségletek, aztán a közösségi szükségletek, majd a lelki szükségletek, végül a transzcendentális törekvések találhatók. Az alsó szintű szükséglet legalább részleges betöltése statisztikailag előfeltétele a következő szintre lépésnek, sőt egyáltalán a magasabb szintű szükséglet felismerésének. Önmagáért beszél, hogy a szabadság a szükségletpiramis negyedik szintjén jelenik meg. Vannak a szükségletszabályt egyénileg felülíró Szent Fülöpök és Erzsébetek, de nem ők döntik el a választásokat. ( http://www.ektf.hu/hefoppalyazat/pszielmal/maslow_motivcis_piramisa.html )
2. Bölcselet: a hatalom letéteményeseinek ellentmondásos működésére már Platón is felhívta a figyelmet Az állam című művében. Thomas Hobbes 1600 táján kidolgozta a központi hatalom elméleti hátterét. 19 szabályt állított fel a hatalom keletkezésére és magatartására. Ezekből levezethető a társadalmi szerződés, a polgári engedetlenség és a modern demokráciák viszonya a szabadsághoz. Hobbes kiinduló állítása, hogy minden hatalom a gyengék védelmét szolgálja az erősekkel szemben, ez adja a legitimitását. A szabadság viszont az erősek érdekét szolgálja a gyengékkel szemben, tehát Hobbes szabályai alapján soha sehol nem kerülhet első helyre. A sorrend átmenetileg megfordulhat, például a magyar függetlenség eléréséig, békeidőben viszont Hobbes szabályai érvényesülnek. ( http://en.wikipedia.org/wiki/Natural_law#Hobbes )
3. Praktikum: mindenkor a legégetőbben hiányzó szükséglet kerül első helyre. 1990-ben a szabadság hiányzott legjobban. 1994-ben már a jólét és a létbiztonság terén keletkezett fájó űr. A kapitalizmus lényege a fogyasztás és annak ösztönzése a birtoklási vágyat gerjesztő reklámok és az áhított életstílus eszközével. Ez folyamatos jóléti deficitérzéshez vezet, azaz ameddig a kapitalizmus ma ismert formája határozza meg mindennapjainkat, a szabadságra definíció szerint nem lehet erősebb igény a jólétnél. ( http://en.wikipedia.org/wiki/Demand_generation )
A Jólét és Szabadság Demokrata Közösség tehát mély, átgondolt elméleti háttérre támaszkodhat a siker felé vezető úton.
A rendszerváltozás idején ugyanis még Sz+J volt a sorrend. A szocializmusból frissen kikeveredett ország letépte láncait, lelkesen mondtuk, hogy ruszkik haza, osztrák életszínvonal ide, Amerika hangja a közéletbe! Ezen vívmányokat a szabadság szóban véltük összefoglalni, így ért el harminc százalékos sikert a Szabad Demokraták Szövetsége. Négy évvel később, egymillió munkahellyel szegényebben a választók többsége előtt már nem a szabadság, hanem a létbiztonság lebegett. Ettől kezdve megfordult a sorrend, és a többség arra szavaz, aki a legnagyobb jólétet ígéri.
Az SZDSZ és értelmiségi hívei ebbe sehogy sem tudtak/tudnak beletörődni, számukra továbbra is a szabadság az első és (mivel egzisztenciálisan többnyire rendben vannak) utolsó szempont. Makacsságuk eredménye mintegy 1%-os támogatottság, ami legfeljebb Cicciolina-kunsztokkal tornázható a parlamenti küszöb közelébe. Ebből persze logikailag nem következik, hogy tévednek. A maguk szempontjából semmiképpen. Pusztán az szögezhető le, hogy a választói többség tartósan más prioritásokat követ.
Álláspontom szerint a szabadság első helyen szerepeltetése ellentmond minden tudományos ismeretünknek, minden bölcseletnek, és minden praktikumnak. Nézzük ebben a sorrendben.
1. Tudomány: a választók viselkedése statisztikailag pontosan követi a Maslow-féle szükségletpiramist, melynek alsó szintjén a létszükségletek, aztán a közösségi szükségletek, majd a lelki szükségletek, végül a transzcendentális törekvések találhatók. Az alsó szintű szükséglet legalább részleges betöltése statisztikailag előfeltétele a következő szintre lépésnek, sőt egyáltalán a magasabb szintű szükséglet felismerésének. Önmagáért beszél, hogy a szabadság a szükségletpiramis negyedik szintjén jelenik meg. Vannak a szükségletszabályt egyénileg felülíró Szent Fülöpök és Erzsébetek, de nem ők döntik el a választásokat. ( http://www.ektf.hu/hefoppalyazat/pszielmal/maslow_motivcis_piramisa.html )
2. Bölcselet: a hatalom letéteményeseinek ellentmondásos működésére már Platón is felhívta a figyelmet Az állam című művében. Thomas Hobbes 1600 táján kidolgozta a központi hatalom elméleti hátterét. 19 szabályt állított fel a hatalom keletkezésére és magatartására. Ezekből levezethető a társadalmi szerződés, a polgári engedetlenség és a modern demokráciák viszonya a szabadsághoz. Hobbes kiinduló állítása, hogy minden hatalom a gyengék védelmét szolgálja az erősekkel szemben, ez adja a legitimitását. A szabadság viszont az erősek érdekét szolgálja a gyengékkel szemben, tehát Hobbes szabályai alapján soha sehol nem kerülhet első helyre. A sorrend átmenetileg megfordulhat, például a magyar függetlenség eléréséig, békeidőben viszont Hobbes szabályai érvényesülnek. ( http://en.wikipedia.org/wiki/Natural_law#Hobbes )
3. Praktikum: mindenkor a legégetőbben hiányzó szükséglet kerül első helyre. 1990-ben a szabadság hiányzott legjobban. 1994-ben már a jólét és a létbiztonság terén keletkezett fájó űr. A kapitalizmus lényege a fogyasztás és annak ösztönzése a birtoklási vágyat gerjesztő reklámok és az áhított életstílus eszközével. Ez folyamatos jóléti deficitérzéshez vezet, azaz ameddig a kapitalizmus ma ismert formája határozza meg mindennapjainkat, a szabadságra definíció szerint nem lehet erősebb igény a jólétnél. ( http://en.wikipedia.org/wiki/Demand_generation )
A Jólét és Szabadság Demokrata Közösség tehát mély, átgondolt elméleti háttérre támaszkodhat a siker felé vezető úton.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése