Korábban már dicsértem a pénz feltalálását, ami az árucsere pangásához képest nagyságrendekkel élénkebbé tette a gazdasági életet. Mélázó baráti beszélgetésekben többször felvetődik, milyen nehéz átütni a közéletben, a politikában olyan üggyel, ami "igaz" és "helyes", de nem jövedelmez. Mennyivel könnyebb egy anyagi érdekeltségekből szőtt hálózatot kiépíteni és működtetni. A társadalom szempontjából értékes emberek ebből kimaradnak, mert nincs kedvük korpa közé keveredni.
Ebből adódik a magyar közállapotok hervasztó helyzete: az érvel és érvényesül hatékonyabban, aki pénzre hajt. Akinek "csak" igaza van, az nem keres vonzó reklámtörténetet, csinos csomagolást, álságos érveket, még akkor sem, ha történetesen így tudná eladni a maga jó áruját. Szégyellne ügyeskedni, mikor tudja, hogy igaza van. Ha ellenben tudja, hogy nincs igaza, de sok pénzt hoz, ha ez nem derül ki, csúcsperformanszra törekszik.
Az ésszerű közéleti megoldásokra optimalizált anyagi érdekeltség bevezetése tehát óriási eredmény lenne. Más szóval, legyen finom, ami egészséges. Hogy lehet ezt elérni? Annak tudatosításával, hogy a demokrácia nem üres rendszer, amely mechanikus formái okán működik. Nem. A demokráciát a résztvevők működtetik, és ha a forma ellentétben áll a résztvevők mentalitásával, akkor mindig a jó romlik el, és nem fordítva. Ezt hívják lefelé nivellálásnak (angolul: race for the bottom).
A magyar demokrácia még nem részvétel alapú, vagyis az átlagember tojik a közügyekre, és várja a sült galambot. Aztán megsértődik, hogy a pecsenye csak fent sül, és neki nem jut. Persze ha véletlenül felkerül, egyből mentalitást vált, és attól fogva ő is tojik az átlagemberre. Ennek az eredménye az utóbbi húsz év kudarcsorozata, valamint a sokat kritizált jelenlegi állapot. Az ördögi kör megtörhető.
Ha a kisemberben tudatosul, hogy egyrészt ő a főnök, másrészt ez nem Gyurcsány/Orbán takarodjozást, hanem a közös munka élére állást jelent, akkor lassan elindulhat a változás. Minél többen dolgoznak egészségesen önző megfontolásból (a saját közérzetük és gyerekeik jövője javításáért) a közéletben, annál nehezebb lesz a választókat megosztva uralkodni. A mennyiség lassan átmegy minőségbe, néhány választási ciklus alatt nagyságrendekkel javulhat a közélet.
A modell része az is, hogy az aktív résztvevők némelyikéből rátermett közéleti szereplő lesz, akitől nem sajnálják a fizetést a választók, mert tudják, mennyit számít a jó munka. Egy bankvezért minimum évi nettó kétszáz millióval díjaznak, miközben a mit sem sejtő közvélemény havi egymilliót is sajnál attól a döntéshozótól, akinek a jó munkáján ezermilliárdos tételek sorsa múlik. Még mindig komoly szimpátiatábora van a nézetnek, hogy jó miniszterelnök ingyen dolgozik. Persze, ingyen -- csak nem neked. Ahogy a jó rendőr sem dolgozik ingyen, aki meg ingyen dolgozik, az nem jó rendőr. Folytathatnánk a sort köztisztviselővel, orvossal, tanárral, tudóssal... Miközben száz emberből kilencven tudja, hogy ha smucig vagy a fogorvosoddal, előbb-utóbb sajogni fog az állkapcsod, száz emberből tíz sem tudja, hogy nyomtató lónak nem szabad bekötni a száját. Az újoncok kedvéért: ez a mondás nem a HP Laserjet típusú telivérekről szól, hanem egy ősibb, mélyebb igazságot fogalmaz meg.
A megfelelő fizetés egyszerű tesztje: te mennyiért vállalnád? Ha olcsóbban, gyere és csináld! Ha nem jössz, ne is kibicelj. Hallgass azokra, akik jönnek és csinálják. Fogadd el, hogy ez a valós munkaerő-piaci helyzet.
Minél előbb kialakítjuk a közélet eredményérdekelt belső logikáját, annál gyorsabban haladhatunk az áhított igazságosabb, demokratikus állapotok felé.
Ebből adódik a magyar közállapotok hervasztó helyzete: az érvel és érvényesül hatékonyabban, aki pénzre hajt. Akinek "csak" igaza van, az nem keres vonzó reklámtörténetet, csinos csomagolást, álságos érveket, még akkor sem, ha történetesen így tudná eladni a maga jó áruját. Szégyellne ügyeskedni, mikor tudja, hogy igaza van. Ha ellenben tudja, hogy nincs igaza, de sok pénzt hoz, ha ez nem derül ki, csúcsperformanszra törekszik.
Az ésszerű közéleti megoldásokra optimalizált anyagi érdekeltség bevezetése tehát óriási eredmény lenne. Más szóval, legyen finom, ami egészséges. Hogy lehet ezt elérni? Annak tudatosításával, hogy a demokrácia nem üres rendszer, amely mechanikus formái okán működik. Nem. A demokráciát a résztvevők működtetik, és ha a forma ellentétben áll a résztvevők mentalitásával, akkor mindig a jó romlik el, és nem fordítva. Ezt hívják lefelé nivellálásnak (angolul: race for the bottom).
A magyar demokrácia még nem részvétel alapú, vagyis az átlagember tojik a közügyekre, és várja a sült galambot. Aztán megsértődik, hogy a pecsenye csak fent sül, és neki nem jut. Persze ha véletlenül felkerül, egyből mentalitást vált, és attól fogva ő is tojik az átlagemberre. Ennek az eredménye az utóbbi húsz év kudarcsorozata, valamint a sokat kritizált jelenlegi állapot. Az ördögi kör megtörhető.
Ha a kisemberben tudatosul, hogy egyrészt ő a főnök, másrészt ez nem Gyurcsány/Orbán takarodjozást, hanem a közös munka élére állást jelent, akkor lassan elindulhat a változás. Minél többen dolgoznak egészségesen önző megfontolásból (a saját közérzetük és gyerekeik jövője javításáért) a közéletben, annál nehezebb lesz a választókat megosztva uralkodni. A mennyiség lassan átmegy minőségbe, néhány választási ciklus alatt nagyságrendekkel javulhat a közélet.
A modell része az is, hogy az aktív résztvevők némelyikéből rátermett közéleti szereplő lesz, akitől nem sajnálják a fizetést a választók, mert tudják, mennyit számít a jó munka. Egy bankvezért minimum évi nettó kétszáz millióval díjaznak, miközben a mit sem sejtő közvélemény havi egymilliót is sajnál attól a döntéshozótól, akinek a jó munkáján ezermilliárdos tételek sorsa múlik. Még mindig komoly szimpátiatábora van a nézetnek, hogy jó miniszterelnök ingyen dolgozik. Persze, ingyen -- csak nem neked. Ahogy a jó rendőr sem dolgozik ingyen, aki meg ingyen dolgozik, az nem jó rendőr. Folytathatnánk a sort köztisztviselővel, orvossal, tanárral, tudóssal... Miközben száz emberből kilencven tudja, hogy ha smucig vagy a fogorvosoddal, előbb-utóbb sajogni fog az állkapcsod, száz emberből tíz sem tudja, hogy nyomtató lónak nem szabad bekötni a száját. Az újoncok kedvéért: ez a mondás nem a HP Laserjet típusú telivérekről szól, hanem egy ősibb, mélyebb igazságot fogalmaz meg.
A megfelelő fizetés egyszerű tesztje: te mennyiért vállalnád? Ha olcsóbban, gyere és csináld! Ha nem jössz, ne is kibicelj. Hallgass azokra, akik jönnek és csinálják. Fogadd el, hogy ez a valós munkaerő-piaci helyzet.
Minél előbb kialakítjuk a közélet eredményérdekelt belső logikáját, annál gyorsabban haladhatunk az áhított igazságosabb, demokratikus állapotok felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése