Nagy vihart kavart az idősödő újságíró külföldön közölt cikke a magyarok genetikai alantasságáról. Írtak róla eleget, még baloldali és/vagy zsidó körökben is példamutatóan elhatárolódva az álláspontjától. Nyugtáztam, hogy végre: haladunk a magyar-zsidó/zsidó-magyar megbékélés felé. Aztán hamar kiderült, hogy talán igen, de még számos akadályt kell leküzdenünk.
Jelzem, Kertész Ákos díjait én elegánsan nem vonnám vissza, sőt kicsit sem neheztelek rá, amiért leírta, ami számomra magánbeszélgetésekből rég világos. Azt, hogy a zsidó értelmiség kimondva-kimondatlanul erősen negatív véleménnyel van a magyar társadalomról, és kifejezetten riasztja a lehetőség, hogy eddigi közreműködését udvariasan megköszönve nevezett társadalom elinduljon az úgynevezett "maga útján". A magyar kormány ellen beindult osztrák bank- és médiaoffenzíva fényében hirtelen megvilágosodott, mit ért Kertész Ákos az alatt, hogy a magyar társadalom nem látja be, miszerint a baloldal az egyetlen reménye.
Igen egyszerű a gondolatmenet: Magyarországon definíció szerint minden pénz és hatalom letéteményese a baloldal; ha véletlenül a mucsai jobboldal kerül hatalomra, akkor csökkennie kell a jólétnek, míg a nép be nem látja, hogy jobb volt a baloldal idején. Ha a jólét nem csökken, az gond, de némi szervezéssel megoldható. Az is gond, ha csökken, de a nép csökönyös, és kitart jobboldali tévelygésében (itt tartunk most). Ha ez az állapot hosszan tart, törvényszerűen a bal elit hálózati tőkével, azaz régi kapcsolatokkal rendelkező része tér vissza.
A magyar baloldalból az ancien régime-et folytató szűk mag természetesen nem a nép két szép szeméért vezeti az országot. Hatalomra kerülve azonnal monopolizálja az erőforrásokat, és a társadalomnak csak annyit juttat belőlük, hogy anyagi függés alakuljon ki. A (nem liberális) középosztályt elszegényíti, és szembefordítja az alsó rétegekkel. Amíg egymás ellen acsarkodnak, garantáltan nem lesz sem jólét, sem érdemi esély a hatalomváltásra. Ha ellenben jólét alakul ki, az önállósítja a gondolkodást, és fuccs a hitbizománynak. Attól kezdve meg kell dolgozni a választók kegyeiért, és nem lesz elég jogállami demokratikus segélyeket osztogatni, értelemszerűen függést növelő hitelből. Magyarország ebben a ciklikus baloldali hatalmi játszmában őrlődve veszítette el versenyelőnyét a régió többi országához képest, ahol a régi rend kiszolgálóit a rendszerváltással kirúgták, és gondosan vigyáznak rá, nehogy visszamásszanak az ablakon.
Kertész Ákos azt kifogásolja, hogy a magyar társadalom is követni szeretné a szomszédos volt szocialista országok gyakorlatát, és nagy késéssel megszabadulna végre a jólétet gátló régi elit béklyójától. Elvtársai elhatárolódtak tőle, de a háttérben változatlanul odahatnak, hogy a mértékadó sajtó- és befektetői körök segítségével tovább működjön a ciklikus baloldali hatalmi játszma.
Most, hogy a mechanikát tisztáztuk, konstruktív javaslatom a következő: ássuk el a csatabárdot, és működjünk együtt win-win felállásban. A régibal elit nyugodtan teljesedjen ki, dolgozzon a társadalom jóléte érdekében. A jobboldali elit ma is ezt teszi, és jól keres vele, lelkes jóváhagyásommal. Becsszóra, a jól dolgozó baloldali elittől sem sajnálom a pénzt. Kapitalista gazdaságról lévén szó, egy háromszor akkora torta feleakkora arányú szelete másfélszer nagyobb, mint a régi, tehát az elit is jól jár, a társadalom is jólétben élhet, és végre kialakul az áhított demokrácia. Mark Knopfler szavaival: you and me, babe, how about it? Én megértettem Kertész Ákost. Remélem, elég lendvaiildikósan mondtam a fentieket ahhoz, hogy Kertész Ákos is megértsen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése