Paradoxonok könyve 41. rész

41. A Pascal-paradoxon – Isten létére fogadni Pascal szerint nulla költség, végtelen jutalom lehetőségével; Isten léte ellen fogadni pedig nulla haszon, végtelen büntetés lehetőségével; csakhogy ebből nem lesz belső indíttatású hit

Blaise Pascal francia matematikus gondolatkísérlete úgy szól, hogy ha Isten létére fogadva betartom a szabályait, az nekem semmibe sem kerül, és ha van örök élet örök jutalommal, végtelenül értékes jutalomban részesülök; ha Isten nem létére fogadva nem tartom be a szabályait, ennek nulla a haszna, és ha kiderül, hogy van Isten, végtelen büntetésre számíthatok. A nulla költség – végtelen haszon kontra nulla haszon – végtelen kár páros közül világos, hogy sokkal jobb üzlet az első, azaz Isten létére fogadni racionális, haszonelvű döntés. Ebből persze nem következik a hit, csak az, hogy ha lenne hitünk, sportfogadási szempontból, racionális és hasznos lenne.

Pascal gondolatkísérletének lényege helyesnek tűnik, azonban néhány ponton kiegészítésre szorul.

1. Isten szabályait betartani nem nulla költség. Vagy rövid távú lemondást jelent hosszabb távú haszonért, vagy az egyéni érdek feladasát igényli közösségi haszonért. Mindkettő munka és erőfeszítés. Ahogy bankban betétet elhelyezni is az: a betétes lemond a pénze rövid távú elköltéséről, cserébe később többet költhet el. Nem lenne tényszerű azt állítani, hogy a betételhelyezés költsége nulla, de azt sem állíthatjuk, hogy nagyon magas, hiszen a hozam nagyjából tükrözi az erőfeszítést. Erőfeszítésről főként az időtényező miatt beszélhetünk.

2. Isten szabályainak nem betartásáért régi felfogás szerint kárhozat jár, azaz végtelen veszteséget kockáztatunk. Mai felfogás szerint viszont a végtelenül szerető és irgalmas Isten mindenkit üdvözíteni igyekszik. Azzal a racionális korláttal, hogy a végtelen irgalom nem árthat az emberiségnek. A keresztény Isten-képben való hit ugyanis használ, a hiánya pedig árt nekünk már a földön, ezért a végtelen isteni irgalom nem ösztönözhet a hit mellőzésére. Akárhogy is, a potenciális veszteség nem végtelen, „csak” jelentős.

3. Bonyolult megfontolás tárgya lehet, hogy vajon mennyit ér a haszonelven megkockáztatott, spekulatív hit. Jár-e érte mindaz, amit a bizalmon alapuló hit remél? Jézus tanításával az igen és a nem álláspont is alátámasztható. Egyrészt aki földi jutalomra spekulál, az túlvilágira már nem számíthat, másrészt aki szóban nem megy az Atya szőlejébe dolgozni, tettben azonban igen, az mégis csak méltóvá válik. Jézus a szív szándékát vizsgálva szándéketikát hirdet, a hit cselekedeteit elvárva pedig következményetikát is. Nem egyértelmű, hogy a fogadásra alapuló hit és a spekulatív szabálykövetés elég-e a végtelen jutalomhoz. Pascal fogadása ezért inkább gondolatébresztő, mint hitet fakasztó.

Dr Jekyll úgy látja, hogy már-már érdemes a hitre fogadni, kivéve, ha a spekulatív hit értéktelen, mert akkor mégsem érdemes rá fogadni. Mr Hyde megemlíti, hogy a lényeg talán a hit szerinti aktív és bőséges cselekedet lenne. Ez azonban kívül esik a Pascal által vizsgált kereten. Spekulatíve nem szoktuk magunkat bőségesen túlbiztosítani, elég lenne tehát a minimumot teljesíteni... ha elég lenne.

Mindaz, amit a józan ész beláthat a hit hasznával és szükségességével kapcsolatban, kevés a bizalmon alapuló hithez, ha az nem fakad belülről. Ahogy a spenót vagy az osztriga jótékony hatásainak észbeli belátása is kevés a lelkes elfogyasztásukhoz azok számára, akikben nincs belülről fakadó étvágy. Egy ember előnyös tulajdonságainak belátása sem indít lángoló szerelemre. Beláthatjuk akár, hogy nem hinni egy fokozattal abszurdabb a hitnél, még ebből sem lesz belülről fakadó hit. Az ész felől közelítve a legtöbb, ami elérhető, hogy feladjuk a hittel szembeni elvi ellenállásunkat, nyitottá válunk a hitre indító érzelmi impulzusokra. Két logikusan gondolkodó, de hit nélküli ember nem tudja egymást hitre segíteni. És ha egyikük a hit felől épít hidat? Áthidalhatja-e a szakadékot az, aki már átjutott a túloldalra? Kiderül a következő részből.