52. A nyugdíjparadoxon – a csökkenő gyermekszám csökkenő nyugdíjakhoz vezet, és nincs más megoldás, mint helyreállítani a gyermeklétszámot
Köztudott, hogy zsugorodnak és öregszenek az európai társadalmak. Az is köztudott, hogy a nyugdíjrendszerben nő a feszültség, nincs elég befizetés a havi kifizetésekre, az államnak kell pótolnia a hiányzó pénzt. Előbb-utóbb csökkenni fognak a nyugdíjak és/vagy emelni kell a nyugdíjkorhatárt. Kézenfekvő megoldásnak tűnik a csökkenő ellátást egyéni előtakarékossággal ellensúlyozni, ám ez csak délibáb. Vagy bevándorlással pótolni a hiányzó létszámot – ami piramisjáték.
Az egyéni felhalmozás egyéni szinten működhet, amíg kevesen foglalkoznak vele, közösségi szinten azonban nem működik, ugyanis a jövőbeni piacra épít. Aki megtakarít, az ingatlant, részvényt, kötvényt, stb. vásárol, hogy a jövőben annak hozamából éljen. Csökkenő populáció mellett csökken a piac, csökken a vásárlóerő, csökken a hozam, azaz e téren is előáll a gyermeklétszám csökkenése miatti probléma.
1. példa: ha a nyugdíjasok 5-10%-a lakáskiadásból él, akkor működőképes egyéni stratégiáról beszélhetünk. Ha a nyugdíjasok 50%-a szeretne lakáskiadásból élni, akkor viszont telítődik a piac, lemennek az árak, nagyjából olyan mértékben, amilyenben lecsökkentek a nyugdíjak. Ha a nyugdíjasok 100%-ának kellene lakáskiadásból élnie, az a fiatalok szociális lázadásához vezetne, és a felhalmozott lakásvagyon hozama a nullához közelítene.
2. példa: részvényeket vásárolni sem jobb ötlet, mert csökkenő populációban a cégek sem tudnak megélni, a részvények elértéktelenednek.
3. példa: a fejlődő országok növekvő populációjába fektetni sem működőképesebb, mert a befektetést örömmel átveszik, ám a hozamát már nem adják oda örömmel, és hosszú távon államosítják az alapbefektetést. Miért? Mert az ő szempontjukból ez tűnik igazságosnak, így vélik elkerülni a szerintük igazságtalan kizsákmányolást. Megtakarítási célból a fejlődő országokba pénzt fektetni olyan, mint a szélbe szórni a bankjegyeket.
4. példa: nyersanyagba fektetni már okosabb ötletnek tűnhet, hiszen nyersanyagokra a jövőben is szükség lesz. Csakhogy fegyveres konfliktusok is várhatók e téren, vagyis a pénzét ide fektető kisnyugdíjas akaratán kívül háborúk és népirtások finanszírozójává, sőt okozójává válik. Etikus ember nem tesz ilyet, meg aztán, a háború végére elolvad a befektetés, a harcok során fegyverekké és áldozatokká lényegül át. Akkor már nem egyszerűbb fenntartható méretű családot alapítani?
Nincs kiút, nőnként 2,1 gyerek vállalandó, hogy a nyugdíjak szinten maradjanak.
Szintén kézenfekvőnek tűnik bevándorlókkal pótolni a létszámot, csakhogy ez piramisjáték: egy fenntarthatatlan rendszert ideig-óráig életben tartunk új belépőkkel, ám azután elkerülhetetlenül összeomlunk. A nyugati értékrend pillanatnyilag nem eredményez nőnként 2,1 gyermeket, ezért fenntarthatatlan. Hiába hozunk be más régiókból más értékrendű embereket; ha átveszik a nyugati értékrendet, ők is fenntarthatatlanná válnak. Egy-két generációval elodázhatjuk az összeomlást, de elkerülni nem tudjuk. Ha a bevándorlók nem veszik át a nyugati értékrendet, és talán épp ezért, biztosítják a nőnként 2,1 gyermeket, akkor a nyugati kultúra kihal, a bevándorlók származási kultúrái veszik át a helyét. Ami ugyanolyan, mint ha összepakolnánk, elköltöznénk egy fenntartható létszámú régióba, és átvennénk az ottani értékrendet. Ha ezt szeretnénk, mire várunk? Induljunk már ma. Ha nem ezt szeretnénk, akkor pedig ne reméljünk megoldást a bevándorlástól. A fenntarthatatlanságot nem lehet fenntarthatóvá tenni úgy, hogy másokat is bevonunk a fenntarthatatlanságba.
5. példa: ha van egy alig működő autóm, nem tehetem működőképessé más autómárkába való alkatrészekkel. Vagy a saját márkámhoz tartozó alkatrészekkel javítom meg, vagy márkát váltok, a jövőben azt használom, a korábbi márkámat pedig veszni hagyom. Ha nem működött, nem lesz kár érte. A nyugati civilizáció létszámválsága nem kezelhető más civilizációk létszámával, csak nyugati létszámnöveléssel oldható meg.
Dr Jekyll nem tudja meggyőzni Mr Hyde-ot, hogy belső meggyőződésből növeljen létszámot, de Mr Hyde sem tudja őt lebeszélni arról, hogy a saját létszám az egyetlen működőképes megoldás. Ez patthelyzet.
Pedig olyan jó ötletnek tűnik az előtakarékosság... Miért tekinthető kizsákmányolásnak? Kiderül a következő részből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése