33. Az érvelési hibák paradoxonja – kézenfekvő lenne, hogy az érvelési hibával elért logikai következtetés téves, ám nem szükségképpen az
Kinézek az ablakon, és látom, hogy esik az eső. Ezt az állítást sokféle hibás érveléssel megfogalmazhatom úgy, hogy érvénytelennek tűnjön.
1. sértegető: vitapartnerem hazaáruló, ezért tagadja, hogy esik az eső, következésképp az eső esik.
2. tévesen inkompetens: szomszédom, aki rossz orvos, azt állítja, hogy nem esik, tehát esik.
3. téves előfeltételező: nálunk egyfolytában esik az eső, következésképp most is esik.
4. tekintélyelvű: három diplomám van, ezért ha én azt mondom, hogy esik az eső, akkor bizony esik.
5. eleve kizáró: lehetetlen, hogy ne essék, tehát esik az eső.
6. áldilemmás: vagy esik, vagy havazik, most épp nem havazik, tehát esik.
7. paranoiás: nekem árt, ha esik, következésképp esik.
8. populista: a közvélemény többsége szerint esik, tehát esik.
9. vágyelvű: jó lenne, ha esne, tehát esik.
10. haszonelvű: hasznos lenne, ha esne, tehát esik.
11. célszerű: célszerű, hogy essék, tehát esik.
13. ésszerű: ésszerű lenne, hogy essék, tehát esik.
14. következetlen: deres már a határ, őszül a vén betyár, tehát esik az eső.
Ezek az érvelési hibatípusok lépten-nyomon előfordulnak a közbeszédben, és kétkedve fogadjuk az általuk elért következtetéseket. Büszkék vagyunk, hogy észrevettük a turpisságot. Ám ezúttal azt vegyük észre, hogy a következtetés igazságában eleve biztos voltam, és csak utólag raktam elé – rossz – érveket. Nem az érveket megfontolva jutottam a következtetésre, hanem álérvekkel racionalizáltam egy előre megalkotott kijelentést. Ha bírósági eljárásban tennék ilyet, azt koncepciós pernek neveznénk. Mivel azonban kinéztem az ablakon, és láttam, hogy esik az eső, bármilyen helytelen érvet teszek is az állítás elé, az nem érvényteleníti az állítást. Az érvelési hibától nem szükségképpen hamis a következtetés, annak igazságtartalma az érveléstől függetlenül vizsgálandó.
Általánosságban kerülendők az – átlátszó – érvelési hibák, de az is érvelési hiba, hogy „hibás érvekkel jutottunk a következtetésre, hogy esik az eső, tehát az eső nem esik”. Nincs más megoldás, mint a valósághoz viszonyítani, azaz kinézni az ablakon, és meggyőződni róla, hogy esik-e. Parttalan viták esetén gyakran erről a lényegi mozzanatról felejtkeznek el a vitázók: nem érdekli őket, hogy mit látnának, ha kinéznének az ablakon.
Az elméleti Dr Jekyll szerint nem sokat számít, hogy esik-e az eső. Mr Hyde szerint pedig az nem számít sokat, hogy milyen érvekkel körítjük a gyakorlati esőről szóló állításunkat.
Prekoncepció-e, hogy látom, hogy esik az eső? Meghaladható-e a logikának ez az álérvelő – racionalizáló fokozata? Van-e jobb lehetőségünk, mint hogy mondvacsinált utólagos érvekkel próbáljuk meg „eladni” az igaznak vélt állításainkat? Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése