56. A hitparadoxonok – minden hasznos hit képes káros ideológiává válni, ideértve a hitmentességbe vetett hitet is
A vallásokat veszélyesnek és ártalmasnak tartják manapság. Van ebben valami, ha hozzátesszük, hogy ebből a szempontból vallás a nacionalizmus, a kommunizmus, a materializmus, az ateizmus, a politikai korrektség, a liberalizmus és a humanizmus is. Még a „tiszta hit” sem veszélytelen, hiszen abból lesz a vallás, illetve az imént említett valláspótlékok valamelyike.
Ideológia minden olyan szemlélet, amely az emberek jóléténél fontosabbnak tart valamely elvont értéket (ideált, eszmét).
1. példa: ideológia, ha egy lélekrombolóan rossz házasságból nem engedjük kilépni a feleket.
2. példa: ideológia, ha megtiltjuk az anyának, hogy elvetesse a nemi erőszakból származó gyermeket.
3. példa: ideológia, ha akkor is meg akarjuk szüntetni a „kizsákmányolást”, ha elszegényedünk bele.
4. példa: ideológia, ha nem nézünk szembe egy etnikai csoport magasabb bűnözési mutatóival olyan alapon, hogy etnikumsemlegesek vagyunk.
5. példa: ideológia, ha letagadjuk az iszlámmal kapcsolatos problémákat azzal, hogy minden vallás egyforma.
6. példa: ideológia, ha a „szabad piacot” erőltetjük akkor is, ha elszegényedünk bele.
7. példa: ideológia, ha a „szabad média” mellett tüntetünk akkor is, ha világos, hogy a korlátlan sajtószabadság az adott helyzetben egyensúlytalansághoz vezet.
8. példa: ideológia, ha a nemi identitás szabadságát és a nők férfias jogait erőltetjük akkor is, ha elfogy a társadalom.
9. példa: ideológia, ha a politikai korrektség jegyében elhallgatjuk a nyilvánvaló problémákat.
10. példa: ideológia, amikor Kant közli, hogy egy baltás gyilkosnak nem szabad hazudni a legjobb barátunk hollétéről, még ha az életébe kerül is.
A nagy hitek dogmatikája / ideológiája további paradoxonokat vet fel.
11. példa: a judaizmus paradoxonja, hogy ha az Úr egyeseket kiválasztott kettesek vezetésére, vérségi alapon, örök időkre, akkor az Úr látszólag igazságtalan, azaz látszólag nem méltó az Úr névre – ami érvényteleníti a vélt „kiválasztást”, vagy legalábbis annak vérségi, örök és kizárólagos értelmezését.
12. példa: a kereszténység paradoxonja, hogy ha Isten végtelenül szerető és irgalmas, akkor minden bűnt megbocsát, tehát felesleges betartani a kereszténység szabályait.
13. példa: az iszlám paradoxonja, hogy ha a Biblia szerint Ábrahámon és Izsákon keresztül áradt ki az áldás az emberiségre, és a Bibliát érvényesnek tartjuk, akkor ez az áldás nem áradhatott ki Izmailon keresztül, ahogy a Próféta állítja.
14. példa: a materializmus paradoxonja, hogy nem él ember a földön, aki ne támaszkodna ilyen vagy olyan transzcendens, azaz anyagon túli tényezőre, holott a materializmus szerint ilyen tényező (elvben) nincs.
15. példa: az ateizmus paradoxonja, hogy a nem létezőnek tételezett Isten helyébe számos Isten-pótlékot állít (pl. az Ockham elvéből tévesen túláltalánosított, „mindenható” tudományt, vagy a paradox anyegelvű „emberiességet”), amelyeket aztán bigott vallásossággal tisztel.
16. példa: a kommunizmus paradoxonja, hogy ha a kommunizmus a legjobb és legigazságosabb rendszer, miért nem szabad belőle kimenekülni?
17. példa: a liberalizmus paradoxonja, hogy ha szinte mindent szabad, miért nem szabad illiberálisnak lenni?
18. példa: az erkölcsi relativizmus paradoxonja, hogy ha nincs Jó és Rossz, akkor a Jóban/Rosszban való hit nem lehet Rossz, és a relativista felfogás sem lehet Jó.
19. példa: a humanizmus paradoxonja, hogy ha Isten a meghatározása szerint a legnagyobb humanista, akkor a humanizmus nem az istenhit demonstratív alternatívájaként, hanem csakis Istenen keresztül működhet.
Dr Jekyll szerint kerülni kell az ideologikus gondolkodást, Mr Hyde szerint viszont a paradoxonok emlegetése maga is ideologikus gondolkodást tükröz, azaz kerülendő. Dr Jekyll válasza, hogy a paradoxonokkal való realista szembenézés a gyakorlati jólétet növeli.
Amerre nézünk, paradoxonba ütközünk. Minden paradoxon forrása az a tény, hogy antropomorf világot szeretnénk magunk köré, ám a rajtunk kívüli világ nem antropomorf. Bennünk élet és lelkiismeret van, a külvilában pedig vagy nincs élet, vagy van élet, de nincs lelkiismeret. Következik a lelkiismeret-paradoxon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése