53. A kizsákmányolásparadoxon – a kizsákmányolás destruktív fikció, ám evolúciós okból vonzó ürügy, ezért nagy rá az igény
Karl Marx vezette be a kizsákmányolás fogalmát, és amennyire pusztító ez a fikció, annyira makacsul jelen van az emberiség történetében.
A kizsákmányolás a javak igazságtalan és aránytalan elosztását jelenti: a munkás nyolc óra munkával megtermeli a munkabérét, ám a tőkés tíz órán át dolgoztatja, hogy profitként lenyúlja a két túlórát – így Marx.
Ez így, ebben a formában több szempontból is tényszerűtlen: figyelmen kívül hagyja a tőkés hozzájárulását a gazdasági folyamathoz, nem veszi figyelembe az üzleti intelligenciát, a gazdaságfejlesztő vállalkozókedvet, és egy sor olyan tényezőt, amiből kiderül, hogy a munkás önmagában nem teljes értékű. Hiába dolgozik gyár nélkül, hiába termel piac nélkül, hiába erőlködik intelligens vezetés nélkül. A munkás akárhány órán át végezhet értelmetlen munkát, egy fillért sem keres vele – ha nincs tőkés háttér és értelmes vezetés. Marx figyelmen kívül hagyta ezt az alapvető megfontolást, ezért omlottak össze a marxizmusra alapozott gazdaságok. A „kizsákmányolás” rosszindulatú, demagóg kitaláció.
A „kizsákmányolás” ellen harcoló társadalmak elszegényednek, a „kizsákmányolásra” fittyet hányók pedig jólétben élnek. A kizsákmányolás ideológiája az egyik legkártékonyabb szellemi konstrukció az emberiség történetében. Több, mint száz millió embert gyilkoltak meg a „kizsákmányolás” elleni meddő küzdelem jegyében, csak azért, hogy néhány évtizeden belül az egész gazdaság összeomoljon.
Ettől függetlenül, a „kizsákmányolás” sajnos evolúciós okból vonzó: a munkás ingyengyárat akar ingyentőkével és ingyenmenedzsmenttel, az adós pedig mindig a hitel vissza nem fizetésében érdekelt. Amit ma megvehetsz, ne halaszd holnapra, vedd meg hitelből. Ha már megvan, akkor viszont jól jársz, ha kitalálod, hogy a hitel kizsákmányol téged. Ha ügyesen manipulálsz, kevesebbet kell visszafizetned, esetleg semmit.
1. példa: A dzsungel könyvében Baghira egy bivalyt ad a farkasoknak azért, hogy fogadják be Mauglit. A farkasok később így szólnak: „kit érdekelnek egy tíz évvel ezelőtti bivaly csontjai?!”
2. példa: a nyugdíjalapok hiába vásárolnak fel rengeteg eszközt a fejlődő világban, ha az ott élők szerint ez kizsákmányolás, és erre hivatkozva nem törlesztenek. Ezért nem működőképes megoldás a fejlődő világba pénzt fektetni, és cserébe hosszú távú hozamot várni.
3. példa: a magyar devizahitelek nem ide vágó eset, mivel ott a feltételek menet közbeni, előre nem látható változása okozott válságot, és nem az eredeti feltételek teljesítése. Célszerű lett volna hitelezés előtt mérlegelni, hogy legrosszabb esetben mi történhet, és csak az adós számára elviselhető mértékű tehernövekedést kockáztatni. A devizahitelezők ezúttal legalább annyira elszámították magukat, mint a devizahitel-felvevők.
A probléma időérték-paradoxonként is ismert: a mai előny ma sokat ér, holnaptól viszont egyre kevesebbet. Ugyanezt jelenti a jövő diszkontálása: ma könnyűnek tűnik törleszteni, holnaptól viszont egyre nehezebbnek. A „kizsákmányolás” fogalma ezt alakítja át cselekvéssé: a kizsákmányolásra mint ürügyre hivatkozva csökkenthető vagy elkerülhető a jövőbeni teljesítés.
Ez a hitelező szempontjából is tanulságos: hiába van papíron jogosnak látszó követelésed, ha a teljesítés túl kényelmetlen az adós számára. Csak óvatosan hitelezhetsz, hogy ne hozd ki az adóst a béketűrésből. Ha kihozod belőle, fuccs a törlesztésnek.
Dr Jekyll szerint a mai vállalás a jövőben is érvényes vállalás marad. Mr Hyde szerint viszont minden ürügy jó, ha a jövőbeni terheidet csökkenti, és magára vessen, aki túlterheli mások jövőjét.
Ez a gondolat a világ jövője és az emberiség közösségi érdekei felé mutat. Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése