50. Az emberi jogok paradoxonja – az emberi jogok praktikus konstrukciók, ám összeegyeztethetetlenek egymással
Száz emberből legalább kilencvenöt meggyőződése, hogy az emberi jogok a valóság legszilárdabb dolgai közé tartoznak, pedig dehogy: vészhelyzetben azonnal megszűnik minden jog, és a nyers erő uralkodik.
Ráadásul az emberi jogok feloldhatatlanul ütköznek egymással. A gyereknek joga van az élethez. A felnőttnek is. A felnőtt anyának joga van a teste felett rendelkezni – akkor is, ha ez a méhében hordott magzat halálát jelenti. Pedig a gyereknek joga lenne az élethez.
A jogok kevésbé végletes helyzetekben is ütköznek, és a konfliktusnak nincs megnyugtató feloldása.
1. példa: a véleménynyilvánítás szabadsága elvben feljogosít, hogy akkorát hazudjak, amekkorát csak tudok. Akár a közismert tények ellenében, tudatosan, rosszindulatúan, ártó szándékkal. Amerikában, a szólásszabadság őshazájában nagyjából így értelmezik ezt a jogot. Tehát elvben jogom van tagadni a holokausztot. A gyakorlatban viszont számos – elvileg szabad – országban börtönbe kerülhetek ezért.
2. példa: a magánszemélynek joga van a jó hírnévhez, ezért beperelheti a rágalmazóit. Akik viszont a véleménynyilvánítás szabadságára hivatkozhatnak. Nincs az a bíróság, amely következetes ítéleteket tudna hozni az ilyen vitákban, a döntések ötletszerűek. Vagy a jó hírnév sérül, vagy a véleménynyilvánítás szabadsága.
3. példa: a legtöbb nyugati országban pozitív, demokratikus dolog a nők döntési szabadságát hangsúlyozni abortuszügyben – és negatív, antidemokratikus dolog a magzat élethez fűződő jogát akár csak megemlíteni. Tilos az abortusszal szembeni alternatívákat reklámozni. Tilos az abortálandó magzatot másnak adni, illetve ezért anyagi ellenszolgáltatást elfogadni. Az abortusz joga védett, a magzat joga szabadon támadott.
4. példa: magánszemélynek nincs joga az államot perelni, ha az anyagi érdekeire nézve kedvezőtlen döntést hoz a kormány. Jogi személynek (vállalatnak) viszont egyre több országban joga van ehhez – akkor is, ha az állam épp a magánszemély fogyasztóit védő intézkedéseket hozott. A cégjog széles körben védett, sőt áttételesen a magánszemélyek jogai fölé kerekedhet.
5. példa: a liberális dogmatika szerint az egyén szabadsága addig terjed, amíg nem sérti más egyének érdekét. Az adóelkerülés egyetlen egyén érdekét sem sérti, mégis tilos. Igaz, a közösség érdekeit nyilvánvalóan sérti, de a liberális dogmatika szerint közösség mint olyan legfeljebb önkéntes alapon jöhet létre, senkire sem kényszeríthető rá. Az adóelkerülő elvben védekezhetne azzal, hogy nem önkéntes tagja az adófizetői közösségnek, a gyakorlatban viszont ezt a védekezést nem fogadják el a bíróságon. A közvagyont rongáló / károsító sem sért egyéni érdeket. Miért nem szabad akkor a közvagyont károsítani?
6. példa: a dzsihadistáknak szabad ártatlan életek kioltására törniük, ám a hatóságoknak nem szabad kínvallatással akadályozniuk őket. Akkor sem, ha a módszer (pl. waterboarding) a kínzásnak csak illúziója, és nem tényleges kínzás. Nincs ez a kérdéskör végiggondolva, illetve más szemszögből: figyelmen kívül hagyja a dzsihadisták létezését. Az emberi jogok alapvetően decens emberekre vannak hangolva, a rendszer nem számol indecens emberekkel – akik pedig szemlátomást léteznek. Ebbe a kategóriába tartoznak például a visszaeső gyilkosok és erőszaktevők is.
7. példa: elvben mindenkinek joga van a boldogságra törekedni. De nem kiskorúakkal... Nem igazán tudjuk megmondani, miért nem. Továbbá közterületen önként beleegyező felnőttekkel sem. Erre sincs jó indokunk. Az egyéneknek pontosan mihez fűződő jogát sérti a köztéri szeretkezés látványa?
8. példa: a gyermeknek elvben joga van verés nélkül felnőni. Viszont általános szakmai vélemény szerint jobb vert gyerekként felnőni a biológiai családban, mint veretlen gyerekként bárhol máshol. Ez a kérdéskör sincs végiggondolva.
9. példa: a szülőknek nincs joguk megfenyíteni a gyereket, a gyereknek viszont joga van nem tisztelni a szüleit. Ez az aszimmetria hosszú távon a társadalom összeomlásához vezethet, de rövid távon is jólétcsökkenést okoz, mert némi tekintélytisztelet nélkül egyetlen közösség sem működhet. Az iskolában például tisztelet nélkül nehéz bármit is tanulni, a munkahelyen pedig célszerű tiszteletben tartani a főnök ésszerű utasításait, különben nehéz lesz szakmailag kiteljesedni.
Thomas Hobbes 1600 táján húsz szabályban fogalmazta meg a különbséget az evolúciós világ és az emberi jogállam között. A szabályait természeti törvényeknek nevezte, mert elkerülhetetlenül következnek a dolgok alapértelmezett működéséből. Nem akarunk erőszakos halált halni, ezért ismerjük el egymás jogát az élethez. Fontosnak tartjuk, hogy saját tulajdon felett rendelkezhessünk, ezért ismerjük el egymás jogát a magántulajdonhoz. Szeretnénk, ha az intézmények igazságosan bánnának velünk, ezért írjuk elő, hogy mindenkivel igazságosan bánjanak, stb. Számos ókori birodalomban sem az élethez, sem a magántulajdonhoz fűződő jogot nem ismerték el. Rabszolgákat tartottak, emberáldozatokat mutattak be, az uralkodó kénye-kedve szerint elvehette az emberek tulajdonát. Ezek a birodalmak persze összeomlottak, mintegy illusztrálva Hobbes szabályainak „természeti” érvényét. Az emberi jogok alapvetően praktikus konstrukciók, konstuktőreik azonban álmukban sem gondoltak a magzat megölésére, a melegházasságra, vagy a vérfertőzés engedélyezésére. Ezeket a vadhajtásokat nem tartották volna konstruktívnak, ha bárki felvetette volna őket.
Megértve és elfogadva, hogy az úgynevezett emberi jogok mércéje az általuk elért társadalmi jólét, világossá válik, hogy csak az ésszerű és mérsékelt emberi jogok vezetnek társadalmi jóléthez, a túlkapások közösségi összeomláshoz vezethetnek.
Dr Jekyll az emberi jogok társadalmi konstrukciós jellegét hangsúlyozza, Mr Hyde pedig a praktikusságukat. Mindkettőjüknek igaza van, legalábbis az esetek nagy többségében. A határterületeken azonban szabad és érdemes is megvizsgálni, hogy egy-egy konkrét „emberi jog” mennyiben hasznos vagy ártalmas. Az emberi jog nem szent tehén.
Tudatosítsuk, hogy nem csak az társadalmi konstrukció, hogy a férfiak szoknyát / nadrágot hordanak-e, vagy hogy a hajuk rövid / hosszú, hanem minden emberi jog társadalmi konstrukció. Így a nők jogai is – potenciálisan káros következményekkel. Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése