Paradoxonok könyve 49. rész

49. A jogparadoxon – ha a jognak valódi érvényt tulajdonítanánk, soha egyetlen jogszabályt sem lehetne megváltoztatni

Bevett felfogás, hogy aki a hatályos törvényeket betartja, az minden szempontból rendben van, egy szóval sem bírálható a viselkedése. Ez a jogpozitivizmusnak nevezett gondolat lépten-nyomon felbukkan az írott és elektronikus médiában. A jogpozitivista azt állítja, hogy a hatályos jogszabályok betartásán túl semmilyen elvárás nem támasztható az egyénnel szemben. E felfogás szerint a jogszabályokon csak úgy változtathatunk, hogy miközben maradéktalanul betartjuk a meglévő jogszabályt, javaslatot teszünk egy újra, és elfogadtatjuk azt a társadalom döntő többségével.

Csakhogy a jogszabályok nem így változnak, a jogpozitivizmus veszélyesen távol áll az élet tényeitől.

1. példa: a jogpozitivizmus szerint aki betartja a hatályos törvényeket, de soha senkinek nem köszön, reggel hattól este tízig akkora zajt csap maga körül, amekkorát a vonatkozó jogszabály megenged, és egyetlen szokást sem tart tiszteletben, egyetlen informális elvárásnak sem igyekszik megfelelni, ami nincs jogszabályban lefektetve, azzal az égvilágon semmi gond nincs. Az illető körül élő emberek szerint viszont egy ilyen illetővel minden elképzelhető gond felmerül.

2. példa: a polgári engedetlenség lényege, hogy nem tartjuk be a szerintünk rossz jogszabályt, hanem azt látványosan megszegve követelünk egy igazságosabbat. A jogpozitivizmus szerint polgári engedetlenség nincs, és nem is lehet. Ha így lenne, akkor a nők sosem kaptak volna választójogot, az amerikai feketék pedig sosem törhettek volna ki a szegregációból. E két konkrét esetben a hatályos jogszabályokat tömegesen megszegték az emberek, úgy értek el változást. Mahatma Gandhi szintén polgári engedetlenséggel vívta ki India függetlenségét. Mellesleg, nagyon könnyű lenne egy országot leigázni úgy, hogy a szomszéd ország elnyomó jogszabályokat hoz, majd közli, hogy azokat be kell tartani. Nincs az a nép, amely ilyen esetben jogpozitivista lenne.

3. példa: minden társadalom rendje alapvetően átalakul néha. Ha valóban be kellene tartani az éppen hatályos jogszabályt, az átalakulás (pl. diktatúrából demokráciába) nem mehetne végbe, mert az előző rendszer elitje megtorpodózná pl. az alkotmánymódosítást, az elnyomottak pedig jogpozitivista birkaként engedelmeskedének, és minden maradna a régiben. Németországban még a náci párt lenne hatalmon, Franciaország ma is királyság lenne...

4. példa: a törvények módosítója a népi igazságérzet, amely a képviselőkön keresztül jogszabállyá alakul. A népi igazságérzettel ellenkező jogszabályt felesleges elfogadni, úgy sem lesz betartva. A népi igazságérzet a hatályos törvények felett áll, és irányítja a jogalkotást.

Dr Jekyll elképzeli, milyen szép lenne törvényt hozni, miszerint a magyar Országgyűlés az Amerikai Egyesült Államok irányító szerve, és azután betartatni a jogpozitivistákkal. Elvben semmit sem tehetnének ellene, hiszen hatályos jogszabály, szerintük betartandó, és az egyetlen érvényes mérce. Mr Hyde ellenveti, hogy bolondok lennének betartani. Dr Jekyll válasza, hogy ezek szerint a jogpozitivizmus bolonddá teszi az embereket.

Az emberi együttélést kellemessé tevő szabályok zöme íratlan, hallgatólagos, informális. A jogszabályok csak a hatóságilag kikényszeríthető minimumot határozzák meg, ezért nem elég őket betartani. A társadalom élete akkor kellemes, ha az emberek döntő többsége az íratlan, hallgatólagos, informális szabályokat is elismeri és igyekszik betartani.