2017. július 4., kedd

Paradoxonok könyve 29. rész

29. A fekete-fehér paradoxon – a világ elméletben nem fekete-fehér, a gyakorlatban viszont jobban kezelhető a fekete és a fehér felől megközelítve, mint másképp
Az ókor megkerülhetetlen polihisztora, Arisztotelész fogalmazta meg a logikai állítások irányelveként, hogy lehetőleg ne állítsuk ugyanarról a dologról, hogy teljesen fekete és teljesen fehér; illetve egyidejűleg, hogy létezik és nem létezik. Későbbi korok elméi ezt némileg félreértve arra jutottak, hogy Arisztotelész fekete-fehérben látta volna a színes világot, és megpróbálták továbbfejleszteni a logikáját. Nem sikerült.
Arisztotelésznek ugyanis igaza volt abban, hogy a világnak csak arról a szeletéről tehetünk logikai szempontból használható állításokat, amelynek elemeiről nem állítjuk egyszerre, hogy teljesen feketék és teljesen fehérek, illetve hogy léteznek és nem léteznek. Ezzel nem fedjük le a világ egészét, a fennmaradó rész azonban semmilyen logikával, így „továbbfejlesztettel” sem fedhető le. A klasszikus logika „továbbfejlesztése” szétzilálja és használhatatlanná teszi a logikát.
1. példa: elromlik egy nyomtató az irodában, felhívjuk az ilyen esetekben értesítendő műszaki ügyfélszolgálatot (a Help Desket). Az ügyintéző hibakereső kérdéseket tesz fel, amelyekre fekete-fehér (igen-nem) válaszokat kell adnunk. Pl. be van-e kapcsolva, ég-e a bekapcsolt állapotot jelző zöld lámpa, vagy a hibát jelző sárga fény. Ha ezekre a kérdésekre nem tudunk fekete-fehér válaszokat adni, mert nekünk a világ színes, akkor elakad a folyamat. Tapasztalatból tudjuk, hogy a hibakereső kérdésekre lehet fekete-fehér válaszokat adni, és a hiba sok esetben telefonon elhárítható (pl. beakadt a papír, egyedül nem tudtuk volna kihúzni, de a szervizes utasításai szerint már boldogulunk a feladattal). A hibakereső algoritmus megköveteli tőlünk, hogy fekete-fehérre egyszerűsítsük a hibajelenségeket, így haladhatunk a megoldás felé. Fekete-fehérben gondolkodni hasznos minden olyan esetben, amikor algoritmussal közeledhetünk egy cél felé.
2. példa: amikor digitalizáljuk a hangot, fekete-fehér jelekké alakítjuk. Ha a mintavételezés elég sűrű, az eredmény élethűnek tűnik. Egyesek szerint soha nem lesz olyan minőségű, mint az analóg hang, de ilyenkor az analóg technikával járó zajokra, zörejekre szoktak gondolni (ami furcsa gondolkodás), másrészt a fülünk analóg! A hangszerek többnyire analógok, a hangszálaink szintén, a füleink ugyancsak, tehát ezek közé digitalizálást iktatni valóban mesterséges és vitatható megoldás. Ezzel együtt, megfelelő sűrűségű mintavételezéssel már ma is jól működik, és a mintavételezéshez használt eszközeink egyre fejlettebbek. A világ legbonyolultabb hanghatásai leképezhetők és visszaadhatók fekete-fehérben.
3. példa: Arisztotelész logikájának „továbbfejlesztői” nem is álmodhattak számítógépről. Honnan tudták volna, hogy egy processzor mire lesz képes kizárólag 0 (fekete) és 1 (fehér) jelek segítségével? Mi azonban már tudjuk, csak elfelejtettük frissíteni a fekete-fehérrel kapcsolatos gondolkodásunkat. A kínai írásjelek is leírhatók fekete-fehérrel, azaz bináris jelekkel, csak elég sok bináris jelsorozat (byte/bájt) kell hozzá. Ma 4x8 bitet (4 bájtot) használunk erre a célra, ezzel a kódrendszerrel az összes smiley és egyéb általánosan használt szimbólum is jól leírható. Négy bájt 232 lehetséges kombinációt jelent. A négy bájttal leírható színkombinációk száma nagyobb, mint ahány színárnyalatot a szemünk megkülönböztetni képes. Az élethű leképezéshez persze egyéb jellemzők minőségi digitalizálása is szükséges, az erre szolgáló eszközeink azonban egyre gyorsabbak és kisebbek. Hamarosan olyan részletességű virtuális képekből álló filmek készülhetnek, amelyekben közelről sem látunk különálló színes pontokat. És közben jönnek az egyre több funkciónkat átvevő robotok.
Dr Jekyllnek erről az emberiséget leuraló robotok réme jut eszébe, Mr Hyde-nak pedig hogy aki nem ért a kütyükhöz, az mihez kezd a „szép új” digitális világban: analóg söpri az utcát?
Arisztotelésznek mindig is igaza volt a fekete-fehér gondolkodás terén ott, ahol algoritmusokról van szó, a számítógépnek köszönhetően pedig minden, ami adatként kezelhető, leírhatóvá vált fekete-fehérben. Átvehetik-e felettünk a robotok az uralmat? Csak annyira, mint a pitbullok vagy a gepárdok. Folyt. köv.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése