Paradoxonok könyve 55. rész

55. A közlegelők paradoxonja – ha csak az egyéni érdekben hiszünk, a közlegelőink tragédiája elkerülhetetlen

A játékelméletből ismert eset: adott egy közlegelő, amelyen 30 tehén legeltethető úgy, hogy rendesen tejeljen. Adott 6 gazda, fejenként 5 tehénnel. Egyénileg minden gazda abban érdekelt, hogy ötnél több tehenet legeltessen, mert a tehenenkénti tejhozam csökken ugyan, de a gazda összességében jobban jár. Csakhogy a többi gazda is ebben érdekelt. Ha mindenki az egyéni érdekei szerint cselekszik, akkor a tehenek hamarosan éhen halnak, a tejhozam nullára csökken, és mindenki rosszul jár. Az egyéni érdekek összehangolatlan követése árt a közösségnek, és végül, áttételesen az egyénnek is.

A közlegelők tragédiája ugyanakkor könnyedén elkerülhető, ha elismerjük a gazdák közösségének létét, meghatározzuk a közösség érdekét, levezetjük belőle a legeltetési szabályzatot és – akár hatóságilag – betartatjuk az egyes gazdákkal.

Ha hiszünk a közösségben és a közérdek legitimitásában, elmarad a tragédia. Ha nem hiszünk ezekben, a közlegelők tönkremenetele elkerülhetetlen. A paradoxon messzemenő következményekkel jár.

1. példa: ha a közlegelőinket meg tudjuk óvni, akkor a globális felmelegedés ellen is tudunk védekezni.

2. példa: ha a közlegelőinket meg tudjuk óvni, az esőerdeinket is meg tudjuk őrizni.

3. példa: ha a közlegelőinket meg tudjuk óvni, akkor a bolygónk ásványkincseivel is felelősen tudunk gazdálkodni.

4. példa: ha a közlegelőinket meg tudjuk óvni, a vízkészletet is igazságosan tudjuk elosztani.

5. példa: ha a közlegelőinket meg tudjuk óvni, megakadályozhatjuk a felelőtlen/etikátlan klónozást.

6. példa: ha a közlegelőinket meg tudjuk óvni, elkerülhetjük a globális pusztuláshoz vezető atomháborút.

Ha a közlegelőinket nem tudjuk megóvni, akkor a fent említettekkel sem bolgodulunk. Az emberiség sorsa a közlegelők szintjén, az egyén és a közösség együttműködésének rendszerében dől el.

7. példa: kénytelenek vagyunk szólni a nőknek, hogy átlagban 2,1 gyermeket kell vállalni közösségi szinten ahhoz, hogy sikeresek lehessünk. Ahogy a tehenes gazdák esetében, a közösség sikere egyben az egyén sikerének is a záloga. Az egyén nem lehet sikeres, ha közösségi szinten nem születik nőnként 2,1 gyermek. Kénytelenek vagyunk szólni a férfiaknak, hogy heteroszexuális életmóddal hozzák magukat összhangba az evolúcióval. Kénytelenek vagyunk szólni a nőknek és a férfiaknak, hogy a társadalmunk optimális működése érdekében törekedjenek a heteroszexuális monogámiára. Nagy lesz a tiltakozás (mit képzelünk, stb.), de szembe kell nézni a feladattal. Ha ezen az alapszinten kudarcot vallunk, annyi az esőerdőknek és a globális felmelegedés féken tartásának is.

Dr Jekyll szerint ismerjük el a közösség létét és legitim érdekeit. Mr Hyde emlékeztet arra, hogy az előző korokban a közösség az érdekeire hivatkozva elnyomta az egyént, és hogy a nyugati civilizáció lényege épp az egyén függetlenítése a közösségtől. Dr Jekyll válasza, hogy az egyén saját érdekét beláttatni nem közösségi elnyomás. Mind az egyén, mind a közösség oldalán szükség van fékekre és ellensúlyokra túlkapások, visszaélések ellen.

Az egyéni szabadságjogokért és a közösség etikai nyomása ellen tüntetők nem tudják, hogy – áttételesen – az esőerdők kiirtásáért és a globális felmelegedés fokozásáért tüntetnek. Az egyéni szabadságjogok mindaddig hasznosak és kellemesek, amíg nem ütköznek túl sok ponton a közérdekkel. Ha az egyéniesség ideológiává válik, veszélyezteti az emberiség jövőjét.

Az ideológiává válás persze nem csak az individualizmus oldaláról fenyeget, a közösség és a közérdek is válhat ideológiává. Az ezzel kapcsolatos paradoxonokat vesszük sorra a következő részben.