Paradoxonok könyve 34. rész

34. A következtetésparadoxon – a következtetés mindig előbb születik meg a premisszánál

Amikor a tetszetős logikai levezetéseket nézzük, úgy tűnik, előbb mondjuk ki a premisszát, azután a premisszá(k)ból adódó következtetést. A valóságban előbb kimondunk egy intuitív következtetést, majd utólag elétesszük az érveket.

1. példa: a találmányok és felfedezések próba-szerencse alapon jönnek létre, és nem logikai megalapozás útján. A logika csak a már ismert és eleve elfogadott, körkörös állítások ismételgetésére alkalmas. Valamint a többé-kevésbé strukturált gondolkodás tanítására, ami azért hasznos, például programozáshoz, vagy egy közigazgatási rendszer működtetéséhez.

2. példa: ha állításaink sorából kihúzzuk azokat, amelyeket vágyelven, hasznosság vagy célszerűség alapján mondtunk ki, semmilyen állításunk nem marad.

3. példa: mint az indukció és dedukció paradoxonjánál láttuk, nincs érvényes logikával elérhető következtetés, a legszilárdabbnak hitt dedukciónk is érvénytelen indukcióból indul ki.

4. példa: a „Minden ember halandó, Szókratész ember, tehát Szókratész halandó.” gondolatmenet nem arra irányul, hogy megtudjuk, Szókratész vajon halandó-e vagy sem. A következtetés eleve megvan, utólag tesszük elé a premisszákat, hogy – jóllehet, érvénytelenül – illusztráljuk a logikai gondolkodást.

5. példa: Galilei szerzett egy frissen feltalált távcsövet, amelybe nézve az az intuíciója támadt, hogy Copernicus-nak igaza van, nem a Nap kering a Föld körül, hanem fordítva. Mivel logikai levezetése nem volt ehhez a meglátáshoz, tudományos körökben nem tudta elfogadtatni. Eredménytelenül veszekedte végig az életét, a tudományos közösség ragaszkodott a matematikai-fizikai levezetéshez, amely abban a korban a geocentrikus modellt tűnt alátámasztani. Mire Newton megalkotta a heliocentrikus modellhez tartozó elméletet, Galilei már húsz éve halott volt. Ha logikai úton jut el a heliocentrikus modellhez, sokkal hamarabb elismerik a heliocentrikus modellt. Galilei útja azonban nem kivétel, hanem tipikus: első a random intuitív meglátás, utána következik a strukturált logikai munka (amit ezúttal Newton végzett el).

6. példa: Einstein egész életében intuitíve töprengett az univerzum lehetséges modelljein, és egy-egy meglátása kapcsán számolt is, de az első mindig az intuíció volt. Ésszerű, hogy így legyen, hiszen a logika a már ismert dolgok bemutatására alkalmas, és nem új állítások megalkotására. Az új állítások forrása... az ösztönvilágunk.

7. példa: gyakran ébredek úgy, hogy éjszaka összerendeződött bennem egy este még kusza gondolatmenet. Valószínűleg nem vagyok ezzel egyedül: az álom is elősegíti az új meglátásokat.

Miért használjuk mégis a logikát, ha nélkülözi a végső érvényt? Mert nincs jobb lehetőségünk: a végső érvény nélküli strukturált gondolkodás eggyel jobb, mint a strukturálatlan gondolkodás.

Dr Jekyll már-már elvetné a logikát, miközben szinte mindennek tartja. Mr Hyde, aki egyébként nem tulajdonít túlzott jelentőséget a logikának, jót mulat ezen.

Vajon a „gondolkodom, tehát vagyok” gondolatmenetnek is előbb született meg a következtetése, és utólag került elé a premissza? Folyt. köv.