30. A szaporodásparadoxon – nincs önmagát reprodukáló gép, és nem is tudunk ilyet konstruálni
A biológiai szaporodás annyira egyszerű és magától működő, hogy képzeletben a gépeinket is felruházzuk a szaporodás képességével. Így keletkeznek a robotok uralmát és a világot elöntő nanogépeket vízionáló rémtörténetek. Csakhogy ami remekül működik a madaraknál és a méheknél, sehogy sem működhet a gépek esetében.
Elvben elképzelhető egy 3D-s nyomtató, amely kinyomtatja önmaga hasonmásait. A gyakorlatban azonban egy kinyomtatott 3D-s nyomtató nem lesz precízen nyomtatásképes, ezért nem tud kinyomtatni még egy 3D-s nyomtatót. Nyomtatási kellékanyagokkal sem tudja ellátni önmagát. A szaporodás elakad. Elvben elképzelhető egy, a hasonmásait más gépekkel legyártató robot is. Csakhogy a gyártósort már nem tudja legyárta(t)ni, és minden gyártósor elkopik egyszer. A „szaporodás” ez esetben is elakad.
Legalább ekkora akadály, hogy a gép azt csinálja, amit bele programozunk. Ha nem programozzuk bele, hogy próbálja meg reprodukálni önmagát, akkor az idők végezetéig nem jut eszébe ilyesmivel próbálkozni. Ha bele programozzuk, akkor meg nem a gép veszi át felettünk az uralmat, hanem a programozó vetetné át vele az uralmat. Ahogy a gengszterek pitbullt, az olajsejkek gepárdot szeretnek használni más emberek kényszerítésére. Az uralmat ilyenkor nem a pitbull vagy a gepárd, hanem a gazdája veszi át.
A gépeknek önálló ötleteket és/vagy reprodukciós képességet tulajdonítani téves analógia. Gépeket csak mi tudunk fejleszteni és szaporítani.
Dr Jekyll megnyugszik, hogy ezek szerint a robotok lázadásáról szóló disztópiák helyett érdemes inkább programozni tanulni. Mr Hyde pedig azon töpreng, melyik környékbeli állatkereskedésben tehetne szert egy gepárdra.
A gépek szaporodásképtelenségét belátva érdemes felülvizsgálni az Élet keletkezésére vonatkozó merész elméleteket. Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése